Árva korunkban - Kazuo Ishiguro

Ha egyszer egy üzlet beindul! Gondoltam én, mikor már másodjára sem találtam bent a Napok romjait... Hát vettem a soron következő regényt. Az író korábban említett ízig-vérig angolsága ebben a könyvben mutatkozik meg leginkább. 

"Én a legjobb emlékezetem szerint tökéletesen idomultam az angol diákélethez. Még a Szt. Dunstanban töltött első hetek alatt sem hiszem, hogy bármi olyasmit csináltam volna, ami miatt zavarba kellett volna jönnöm. A legelső napról például jól emlékszem, mennyire feltűnő modorosságot vett fel a fiúk többsége, amikor állt vagy beszélt - jobb kéz a mellényzsebbe gyömöszölve, bal váll fel-le jár, kvázi gesztikulál, mintegy nyomatékosítva bizonyos pontokon a mondanivalót. Határozottan emlékszem, hogy ezt modorosságot még ugyanazon a napon kellő szakértelemmel úgy leutánoztam, hogy egyetlen osztálytársam se vehetett észre rajtam semmi különöst. Meg se fordulhatott a fejükben, hogy ugratásaik céltáblája legyek."

Ez akár önéletrajzi ihletés is lehet. Mindenesetre ennél többet nem is igen lehet elmondani a regényről. Főhőse egy férfi, aki gyermekkorát Kínában, Shanghaiban töltötte, ám szülei titokzatos eltűnése után visszamegy Angliába. A történtek nem hagyják nyugodni és felnőtt férfiként - híres detektívként - visszatér, hogy megkeresse szüleit. Sajnos számomra a regény elég unalmas volt, cselekménye lassú és vontatott. Beleszövődik a második kínai-japán háború, mely során a japán hadsereg kínkeservesen, házról-házra foglalja el a Shanghai kínai részét. Ebben a kaotikus történelmi helyzetben próbálja megtalálni szülei elrablóit. A gyerekként elcsípett és félreértelmezett jelenetekből összerakni a szülei eltűnése előtti körülményeket. Persze teljesen téves következtetésekre jut. A végkifejlet nagyon meglepő, érdekes akart lenni - egy arculcsapás a kispolgári miliőnek - ám számomra teljesen nem illik a képbe. Egy lapon sem lehet említeni a Soha ne engedj el c. regényével...