A cirkusz gyermeke - John Irving

Ismét egy John Irving regény... melynek főhőse egy indiai orvos (orthopéd sebész), aki Kanadába él. Kötődése szülőhazájához elég ambivalens, folytonosan visszavágyik oda, keresi gyökereit, ám minden egyes utazása csak idegenségének érzését erősíti benne. Kényszert érez magában, hogy tegyen valamit hazájáért: Bombayben nyomorék gyermekeket gyógyít, nehéz sorsú árvákon próbál segíteni miközben cirkuszokat járva a törpeség genetikai rendellenességének okát kutatja. Mindezen törekvése, jó szándéka ellenére komikus végkifejlethez vezet. A háttérben egy gyilkosság bontakozik ki, melybe akaratlanul is belekeveredik egy orvosszakértői vizsgálat kapcsán és megindul a kutatás egy sorozatgyilkos után, aki majd húsz éve szedi áldozatait. A nyomozás során bepillantást nyerünk a prostituáltak és transzvesztiták kasztrendszerébe, feltűnik egy híres színész (furcsa téveszmével), egy elég közönséges európai hippinő, egy nyomozó és sok bizarr figura. Ebből a káosznak tűnő alapszituációból egy eszelősen jó történet áll össze, a szokásos Irving féle érzékeny emberábrázolásokkal.

Balaton Sound Zamárdiban

Nagyfröccs

Goldfrapp









Quimby









Massive Attack









és sokan mások









Hajnali Balcsi

My blueberry nights

Kiváncsi voltam Wong Kar Wai új filmjére, hogy amerikai viszonyok közt mennyire tudja megőrizni eredetiségét, filmjei hangulatát. Szerintem sikerült, bár a művészien megkomponált képek távol keleti színészekkel valahogy misztikusabbak voltak... Az óriási panorámaképeknél érzi az ember, hogy ezért érdemes moziba járni... Olvastam a kritikákat, sokak szerint lassú dehát ezt eddig is tudtuk a rendezőről. Másrészt bírálják Norah Jonest, hiszen nem színésznő hanem énekes. Mégis úgy gondolom az ő arca tökéletes volt erre a szerepre, olyan arc óriási, barna szemekkel akinek elhinnél bármit! Alakja volt az összekötő kapocs a különböző epizódok közt, s bár titulálhatjuk kissé átlagosnak, mégis olyan lányt alakít akit nem érdekel mások véleménye, pontosan tudja merre halad. S mások életébe bepillantva érzi saját magát egyre erősödni, egyfajta visszaigazolásként. Jude Law iránt elfogult vagyok... szerintem az ő játéka is jó volt, visszafogott szerepformálása, mely rengeteg apróságból tevődik össze, nagyon hiteles volt... Natalie Portman is tetszett nekem, ahogy útban Vegas felé a kávézóban evett, az nagyon el volt csípve. Összességében nekem tetszett a film és a romantikus happy end is megvolt. Kell ennél több?