Bulgakov - A Mester és Margarita

Szeretem A Mester és Margaritát. Először a szegedi színházban láttam Kulka Jánossal egy elég érdekes rendezésben. Margarita meztelen jelenetét foszforeszkáló festékkel, de hát ez egy ilyen darab, nehéz és kicsapongó. Aztán elolvastam. Remek volt!

Másodjára a budapesti Nemzetiben néztük meg. És meglepetésemre, ez még jobb volt!

Mester - László Zsolt,
Woland - Blaskó Péter és
Pilátus - Benedek Miklós.

Mindhárman remekül játszottak. Woland alakítása különösen tetszett, azóta is sokszor eszembe jut ahogy sétapálcájával, hosszú körmeivel, fekete kabátjában sétál kimérten...  Kicsit emlékeztetett az Angyalszív ördögére.

A történet elég összetett, három szálon fut a cselekmény. A középpontban egy szerelmi történet áll: a Mester és Margarita hullámzó, rapszódikus kapcsolata. Közben megjelenik Moszkvában Woland avagy az ördög, híveivel felforgatja a várost. A harmadik szál szinte különválik a többitől, Pilátus és Jézus történetének sajátos feldolgozása. Az egész elég kaotikus és hullámzó, filozófikus és groteszk. Keveredik idő és tér, valóság és káprázat. S mégis mindez összeáll valami érdekes egésszé...

Tóth Árpád - Szeretnék átölelni

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

Tóth Árpád