Bulgakov - A Mester és Margarita

Szeretem A Mester és Margaritát. Először a szegedi színházban láttam Kulka Jánossal egy elég érdekes rendezésben. Margarita meztelen jelenetét foszforeszkáló festékkel, de hát ez egy ilyen darab, nehéz és kicsapongó. Aztán elolvastam. Remek volt!

Másodjára a budapesti Nemzetiben néztük meg. És meglepetésemre, ez még jobb volt!

Mester - László Zsolt,
Woland - Blaskó Péter és
Pilátus - Benedek Miklós.

Mindhárman remekül játszottak. Woland alakítása különösen tetszett, azóta is sokszor eszembe jut ahogy sétapálcájával, hosszú körmeivel, fekete kabátjában sétál kimérten...  Kicsit emlékeztetett az Angyalszív ördögére.

A történet elég összetett, három szálon fut a cselekmény. A középpontban egy szerelmi történet áll: a Mester és Margarita hullámzó, rapszódikus kapcsolata. Közben megjelenik Moszkvában Woland avagy az ördög, híveivel felforgatja a várost. A harmadik szál szinte különválik a többitől, Pilátus és Jézus történetének sajátos feldolgozása. Az egész elég kaotikus és hullámzó, filozófikus és groteszk. Keveredik idő és tér, valóság és káprázat. S mégis mindez összeáll valami érdekes egésszé...

Tóth Árpád - Szeretnék átölelni

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

Tóth Árpád

Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája - Douglas Adams

"- Sir Isaac Newton, a recés élű pénzérme és a macskabejáró feltalálója!
- Hogy mié?
- A macskabejáróé! A lehető legravaszabb találmány. Tudod a nagy ajtóba vágnak egy kis ajtót és...
- Tudom. Aztán ott volt még az az apróság is a gravitációval.
- A gravitáció az puszta felfedezés volt. Már megvolt csak fel kellett fedezni.
  Majd kivett a zsebéből egy pennyt és lezserül a járdára dobta.
- Látod? Még hétvégén is működik. Előbb vagy utóbb valaki úgyis felfedezte volna.
  Na de a macskabejáró...az valami egészen más. Invenció, tiszta invenció..."

A könyv teljes káoszként indul, az ember el sem tudja képzelni hogyan fognak összeérni a szálak? Vajon miféle logika köt össze egy döglött macskát, egy Elektromos Szerzetest (teljesen abszurd) - aki rózsaszínben látja a világot (még abszurdabb) - a kvantummechanikát, egy 200 éves időutazót, egy lépcsőházba szorult kanapét és egy híres költőt? Ezt a rejtvényt oldja meg Dirk Gently a holisztikus magánnyomozó, miközben megold egy gyilkossági ügyet és mellesleg megmenti az emberiséget.

SupperNow

Szombaton tesó jóvoltából elmentünk megnézni a Nagy Britmániát a Millenárison. Kiváncsi voltam rá úgy egyáltalán milyen egy ilyen rendezvény. A koncertet a The Puzzle kezdte, karcos-rekedt hangon. Csak három számot engedélyeztek nekik, igy elmaradt a nagy kedvencem, az "in the year twenty-five, twenty-five"... Nekem tetszett, megmozgatták a tömeget.

Aztán Nicola de Main féle divatbemutató, ahol rettentő vékony lányok vonultak, valaki megjegyezte mögöttem, "az a lány ott kicsit teltebb..." :)

Goldie Rox helyes volt, bő szoknyában, csizmában próbálta hangolni a tömeget. Néhol elment a trance felé, de látta, hogy ez ma este nem jön be... Akkor berakott valami '70-es évek beli slágert, most ez a trend, nosztalgiázunk.

Aztán jött Yonderboi "akit be sem kell mutatni" őszinte leszek nekem egyáltalán nem tetszett. Egyébként nyilatkozatai alapján szimpatikus, de nem lúdbőrőzik zenéjétől a hátam, semmi extra, semmi olyan ami erős érzelmet váltana ki belőlem. Kávéházak háttérzenéje, parara-pa-pa...

Még csak fél 11 volt, de már oszladozott a tömeg, mi kitartottunk, hogy megvárjuk a Ladytron-t. És abszolut megérte! A kőkemény '80-as éveket idézték, mind megjelenésben, mind zenében! Még a rossz hangositás ellenére is élvezhető volt. Mindenki feketében, kleopátra frizurák, piros lakk cipő, az énekesnő tündéri volt ahogy csipőre tett kézzel énekelte megállás nélkül a számokat. Igaz angol "B" vonal, de iszonyú jól esett végre igazi zenét hallgatni! Még akkor is ha a számok nagyon hasonlóak voltak, rengeteg szinti-vel, de a dobos az kitett magáért! Élőben frenetikus volt!