Cowboy Bebop

"We couldn’t say them so now we just pray them
Words that we couldn’t say.
We couldn’t find them so we try to hide them
Words that we couldn’t say.
Some times maybe we make mistakes
Dark and heavy prices we pay.
I sat here on my shelf and talking to myself
Words that we couldn’t say.
Some day maybe we make it right…
We couldn’t say them so now we just pray them
Words that we couldn’t say."

Velence Biennale 2006

Tegnap érkeztünk haza kissé fáradtan, kissé meggyötörten, de jól éreztük magunkat. Mindig is szerettem volna eljutni a Biennáléra, óriási volt! Mindezt Velencével párosítva, hát meseszép... Már maga a helyszín - a régi hajóépitő dokk - nagyon romantikus és ráadásul óriási területen helyezkedik el! Igazán profi volt a szervezés, a prezentálás, a technikai háttér, a makettek! Kicsit olyan volt, mint egy régi jó Alkotóhét az egyetemen, csak nagyobb méretben. 

Kicsit utána olvastam és kiderült, hogy az 1895-ben elindított kiállításon Magyarország a kezdetektől fogva részt vett, de saját pavilonja 1909-ig nem volt. Az első évek kiállításain való sikeres szereplés hatására Velence ingyenesen ajánlott fel telket a biennále területén. Az épület - melyet Maróti Géza tervezett - az olasz és a belga pavilon után harmadikként készült el 1909-ben, kiváltva az olasz sajtó dicséretét.

A magyar pavilon idei témája: Re:orient (Rejtett hálózatok architektúrája) - érdekessége a macskatégla volt és egyéb szőrös, csipogó installációk. Nem valódi macskákból vannak - csupán hangra és érintésre reagáló, hangokkal és fénnyel kommunikáló játékokból, amikből 400 öntött tégla, majd egy fal készült. De volt itt csipogó bokor - eredetileg autóvezetés közbeni elalvásgátlóként használt, pozícióérzékelős csipogókból készült bokor, amik a szélben és a mozgástól csiripel. És a Led liliomok - 600 lassan pulzáló Led (eredetileg üvegszálas asztali lámpa) 200 szilikon medúzába rejtve... Nagyon kreatív volt, bár az építészethez számomra kevéssé kapcsolódott...

Bárhová mentünk rengeteg látogatóba, iskolás csoportokba botlottunk - ami szerintem nagyon pozitív. A vizuális ízlés fejlesztését nem lehet elég hamar elkezdeni.Talán ez az ami nálunk hiányzik. 

 Sokat sétáltunk a csatornák mentén a szép napsütéses időben, esténként Aperolos spritz-et ittunk, pizzát ettünk. Körbejártuk Velencét, a képtárakat, templomokat, kimentünk a piacra, annyira klassz volt!

High Fidelity - Nick Hornby

A High Fidelity (magyar címén: Pop, csajok, satöbbi) nem egy kiugróan érdekes film, nem is akciódús és nem, nem repíti filozófiai magasságokba a nézőt. Mégis... talán a hangulata az, ami megragad. Sokan még unalmasnak is bélyegezhetnék a John Cusack által alakított hifista, lemezbolt tulajdonost. Mindezek ellenére lehet szeretni ezt a filmet. Alapja a Nick Hornby által írt azonos című bestseller.

Főhőse Rob (John Cusack), akinek - állítása szerint - nincs szerencséje a nőkkel, már a film elején elhagyja barátnője Laura, bár ez inkább saját töketlenségének eredménye. Elkényelmesedett világát ismét megzavarják és ez most annyira felzaklatja hogy elhatározza kideríti, mi a baj vele, mért hagyják el sorra a nők. Számba veszi és felkeresi egykori szerelmeit...

Rob mindennapjaihoz tartozik két nem normális alkalmazottja, az excentrikus Berry és ellentétpárja a magába zárkózott Dick. Mindannyian zene-őrültek, folyamatosan ötös listákat állítanak fel, pl. az öt legbánatosabb szám egyedül élő magányosoknak, az öt legcinikusabb dal sokgyermekes családapáknak vagy az öt legfájdalmasabb szakítás... S nem kímélik a rossz ízléssel megáldott vásárlókat - azt a néhányat sem, aki betér boltjukba - bár nincs az az épeszű aki hozzájuk hasonló rétegzenét hallgatna...

Rob homokba dugva a fejét tipikus reakciót produkál: lemezgyűjteménye átrendezésébe fojtja bánatát, s csak kesereg ahelyett, hogy visszaszerezné volt barátnőjét. S hogy kettejük sorsa mégiscsak jóra fordul, az egyedül Laurán múlik - aki nekiáll hogy gatyába rázza pasija életét.